A sólyi Brother Loui

Az anyagi érdek mindenek felett.

A kivételes, évtizedes baráti viszony lett semmivé, vagy ez talál nem is volt baráti kapcsolat.  Azt lehetett hallani, hogy nem rég óta utálják egymást – legalábbis híreszteli a sólyi hot magazin , miért érhetett véget a egy  barátság, ha az valóban az volt. Ki miért haragszik meg az mindig is kiszámíthatatlan, és van, hogy a semmiért nem tud megbocsátani

Írásunk most lett aktuális, mert mindenki emlékszik a nagy mellénnyel tett akkori ígéretre.
A történet már több évre nyúlik vissza, aminek tanulsága, hogy ne fenyegess jövőbeni eseményekkel, mert lehet, hogy nem lesz alkalmad rá.

Loui és Gérard jó barátok voltak ennek aprójából mindenben egyet is értettek, de főleg abban amit Gérard akart,

– Kissé félénken kezdte, de aztán belejött – úgy kezdte: elmondja, mi van köztük. Mint mesélte, év tizedekkel ezelőtt akkor nőtt meg Loui  szemében Gérard az amikor elárulta neki a szándékát ás terveit, hiszen Gérard majdhogynem egyidős vele. A mély érdekviszony sokáig fennállt köztük. És milyen találó a  az alábbi megállapítás:

A jó barát, aki elfordul tőled, sokszor veszélyesebb az ősi ellenségnél. (James Fenimore Cooper

Valóban barátság volt?

A barátság éppen arról szól, hogy nincs haragtartás a felek között, mert azzal csak mérgezi magát az ember. Megbeszélik a történteket és egymástól elnézést kérnek No ez most nem így történt.

Egy hullámhosszon voltak,- legalább is a mobiltelefonon, és így vetett véget a puszipajtási viszonynak a technika ördöge.

Történt egyik napon, hogy egymással beszéltek telefonon, ez egy megszokott dolog volt köztük mióta barátok voltak. Igen csak most közbejött a te sem, meg én sem tényező. A telefont egyikük sem nyomta ki, így a háttér-beszélgetések mind hallatszottak közvetítve az éterben.

Ez a téma tiltott volt ebben a baráti körben.

Hosszú évek óta mindenki tudja a faluban, hogy kétasszonyos  felállás van. A történet érdekessége, hogy ezt a tényt ezekben a körökben tabuként kell kezelni, különben kitör fékezetlen düh, és a nyers trágár erő. Hát most is kitört, és fröcsögött is rendesen a  mintacsalád védelmében. Mindig is kényesen ügyeltek arra, hogy ezt ne is említse és ne is kérdezze senki sem. Erkölcsileg mintának definiálták magukat, és ezt fennhangon mindig is hangoztatták, persze csak ott, ahol még nem ismerték őket.

A mobil telefon tovább közvetített.

Az eddigi legjobb barát is elfelejtette kikapcsolni a mobilját. A közelében levő emberek viszont rákérdeztek nyíltan a tiltott témára, amit a főbarát viszont hallgathatott egyenes adásban. Szóval nem történt semmi, csak elhangzottak olyan kérdések, amire már évek óta van válasz. Loui persze nem válaszolt a kérdésekre, csak hallgatott. Úgy mint egy barát szokott ilyen esetben.

Ez volt a baj.

Rögtön  ellen-válaszban kellett volna meghazudtolni a való világot és a tényeket. Úgy, ahogy ez már ebben a körökben megszokott, különben rossz vége lesz. Nem tette meg, mert ez már itt a faluban  évek- évtizedek óta közhely. Lett is következménye hamarosan.
Alig várta, hogy személyesen elégtételt vehessen. Azonnal le is rohant hozzá, sólyi zsargonnal mondva,-eligazítani a búráját-. Volt is perpatvar belőle, ahogy ez már megszokott Gérardék körében. – Miért nem védtél meg- , miért hagytad, hogy rajtam csámcsogjanak egyesek? És elszakadt a cérna a baráti viszonyban. Ordibálás és anyázás közepette ért véget a több évtizedes kapcsolat, amely úgy tűnik csak tényleg egy vékony cérnaszálon függött.

Loui alkalmazásban is volt Grétánál, még a szép világban amikor Sólyban is azt csicseregték a verebek, hogy kilóra meg tudna venni mindenkit, persze Sólyt is hozzácsapva mindenestől. Aztán múltak az évek, és semmivé lett minden. Semmilyen tervezett politikai “ötlete” nem jött be. Persze, ezt másnak nyilvánvaló tény volt, hogy előbb-utóbb megbukik az érdekrendszer. Loui hírvivője is volt Gérardnak, aki rendszeresem  jelentett neki, hogy ki mit mondott és mikor a faluban, vagy a kocsmában. Ez kötelező elfoglaltsága volt hosszú éveken át, Gérard rendszeresen megjelent és lekérdezte a napi eseményeket.

Az elégtétel ugyan az volt mint bármikor bárkinél.

Otromba és goromba.

Gérard felkereste a róla beszélőket és ugyan ezzel a módszerrel mint ahogy Louit elintézte, rajtuk  is mind kivétel nélkül elégtételt vett. Most, hogy körülötte minden összedőlt, el kell gondolkodnia az idők változatosságán bővebben. A gondolkodásra bőven lesz ideje, mert a szomszéd faluban szőtt tervei is dugába dőltek legalább öt évre. Hatalmas önbizalommal és kampánnyal indultak neki az önkormányzati választásoknak, Ténykedését még a nagyok is megirigyelhetnék, hogyan kell lejáratni egy többször már megválasztott és népszerű polgármestert. Többen kampányemberként definiálták a szomszéd faluban. A történet ugyan az mint Sólyban a lehető legtöbb embert megkérdezni, hogy kire szavaz, és melegen ajánlani neki azt akit ő akar. Le is járatta a régi-új polgármestert a szomszédban, ahogy tudta. Nem kímélte, alkalmatlanságát ecsetelve. A számított  eredmény viszont elmaradt. Nem számoltak azzal, hogy a Sólyban megbukott polgármester a szomszéd faluban  sem lesz megválasztva.

És láss csodát, nem lett, sőt a régi polgármester kétszer annyi szavazattal lett újra faluvezető. Az újraszámoltatás is kiesett az eszközök sorából, mert a kétszeres szavazattöbbséggel verte porrá álmaikat az újra induló polgármester. Nagy csalódás és bánat törte át a lelkeket aznap Gérardéknál, a befutónak hitt jelöltje megint nem nyert, sőt mondhatnánk azt rendesen megbukott. De miért is gondolták azt, hogy tuti befutók lesznek. A kampányember valószínűleg át lett verve és hiú reményeket dédelgetett.

Mindent meg lehet ígérni előre, de azt, hogy hová húzza valaki az x-et az már a szavazófülkék mélyén dől el, és senki nem kérheti számon senkitől, utólag sem. Számításaik nem jöttek be, így főleg  a szomszéd falu pénztárcája örülhet. A szavazók többsége annak örül, hogy elmarad a falu keresztyén hittel való kifosztása. Elmaradnak a mondvacsinált munkák, amiből aztán szépen osztottak volna maguk között. A sürgős és halaszthatatlan munkák azonnali fizetésre, kiiktatva. Elgondolkodtató az, hogy a még annyi eszük sem volt, hogy ezt ne nyíltan ismételgessék fűnek-fának. Így a kampányemberük által már az egész környék  tudott róla, mi a tervük valójában az önkormányzatban.

Amit nem tudhatott előre.

Megígérte Louinak, hogy ha Hajmáskéren a kampánya jól sül el és beindul az üzlet, akkor ő lesz az első akit kirúgat az új polgármesterrel. Az új polgármester viszont a régi maradt, így Loui munkahelye  biztosabb, mint Gérard beképzelt “üzleti” terve. Vajon tudj e-e azt, hogy a polgármester jelentős befolyással bír olyan munkák ügyében amit az önkormányzat végeztet?
Akkor most számolnia kell azzal, hogy más vállalkozók is képbe jöhetnek helyette az önkormányzat által megrendelt munkákban.

Amúgy a történet nem valós eseményeken alapszik, hanem az Interneten találtuk. Ott ahol a jövőről álmodoztak olyan emberek akik kísértetiesen hasonlítanak sólyi emberekhez. Akik évekig megosztották a lakosságot alattomos eszközökkel és aljas feljelentgetésekkel, most nemkívánatosak lettek. Láthatóan egy cél, a pénz vezérelte tetteiket és terveiket. Mindenkinek nekimentek akik nem értett velük egyet, most azon csodálkoznak, hogy nem lettek annyira kedveltek a szavazók körében. Az Internet sok ilyen történetet hoz fel. Főleg akkor, ha ez a postaládánkba érkezik több példányban is egyszerre. Az utóiratban pedig azzal a kéréssel, hogy mindenképp írjuk meg.

“A sólyi Brother Loui” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Azt hiszem, hogy tényleg vannak Sólyban ilyen emberek.
    A szomorú az, hogy évekig garázdálkodhattak.

Szólj hozzá!

 

Free Web Hosting