Eltörött a libikóka.
Sólyban a Leader Egyesület révén lett játszóteret, a támogatást a vidékfejlesztési forrásokból kaptuk. 2010-ben Sólyban, Hajmáskéren és Öskün elkészültek azok a játszóterek, melyekre az Árvalányhaj Turisztikai Egyesület nyert 4,7 millió forintot. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program falufejlesztés és megújítás célra biztosított keretéből épültek meg. A játszóteret örömmel birtokba is vettek a gyermekek, és a mai napig közkedvelt hely lett.
Az idő eljárt, a játszótéri is öregedett, és tudjuk mi történt eltörött az egyik libikóka.
A játszótér amúgy nagyon népszerű gyerekek és anyukák körében is, majdnem minden nap gyerekek játszottak rajta. Sokaknak volt öröm és kikapcsolódás.
Mára tábla figyelmeztet a játszótér zárva, használni nem lehet. A létesítésekor érvényes engedélyekkel rendelkezett. Azt nem tudni, hogy az évenkénti ellenőrzések el lettek e végezve. A Sólyi Anomáliák úgy tudja, hogy már az a cég nem is létezik, aki ezt Sólyban építette.
Az ellenőrzés viszont fontos biztonsági kérdés, amiben kompromisszum nem lehet. -Volt e mulasztás nem tudjuk.
Az önkormányzat korrekt volt az ügyben. A polgármester azonnali segítséget ígért és pénzt különített el a játszótér mielőbbi használhatósága érdekében. Pár embernek persze a rögtöni segítség sem felelt meg, azonnali elégtételt követeltek. A hangadó lelkész vagy követője lépett is és egy szép feljelentéssel spékelte meg a felajánlott segítséget.
Nem a bosszú, hanem a szolgálat vágyával?
Sokaknak ugyan sok fájdalmat és keserűséget kell hordoznia szívében, de soha nem a bosszú, nem a törlesztés vágya kell hogy vezérelje, hanem a szolgálaté. Megértetni azt, hogy a köznek is példára van szüksége, ezért aki egy más emberi kapcsolatokat feszeget az éppen feljelent. Egy lelkésznek viszont több feladata is akadna ebben az ügyben. -De, nem egy feljelentéssel, hanem segítséggel. A közt és a hitet egyaránt szolgáló, önmagát mások védelmezőjeként kellene definiálnia.
Sólyban érdekes keresztyényi dolgok történnek és történtek a múltban is. Úgy tűnik mintha valakik valamilyen okból ebből az irányból akarnak elégtételt venni. Bármilyen ügyben csak a feljelentés a megfelelő elégtétel. Ezt a szokást sajnos előző lelkész polgármesterünk és sleppje vezette be.
A játszótéri eset után nem sérült meg senki, de azért kimerülten és lihegve a “legkedvesebb” emberi gesztus tette meg valaki a faluért,- egy feljelentést tett. Segítsünk ahol kell, lelkészként emberként ahogy máshol, más településen szokás. Nem egy újságcikk jelenik meg arról milyen segítséget tett a köznek a helyi gyülekezet lelkésze. Gyűjtést szerveztek, támogatták a falut minden tekintetben. Nálunk ez nem divat, sőt bevett szokás mások fenyegetése a lelkészi körökben is. Nálunk a támogatást támadásként érjük meg. Érdekes hozzáállás ez egyházi személyek részéről. Ez már nem kritika, hanem görcsös bosszúállás valaminek a reménye felett. Ebben a formában már nem jutalmazzák szívesen a közösségek népszerűséggel az ilyen tetteket. A hasonló hozzáállást inkább mellőzéssel szokták hanyagolni választáskor az emberek.
Aki feljelentett nem jeleskedett semmivel eddig a faluért nem tett valószínű semmit, de felajánlhatott volna a konkrét segítséget is. De csak egy feljelentésre futotta. Tudjuk nem azért, hogy bosszút álljon, hanem azért, hogy a játszóteret visszaadja a gyerekeknek, de ebbe az irányba semmi érdemlegeset nem tett, és valószínű nem is fog.
Amikor ilyen tettekre emeljük a tekintetünket, és az emberi méltóság előtt hajtunk e fejet? Látnunk kell, mindazt, hogy, amit ő akar az nem a béke, és nem a párbeszédkeresés egyike. Nem kezdett ok okozati vitát, és nem törekedett emberibb megoldásokra sem. Az gondolja nemesítette személyét, vagy, ilyen vagy olyan formában számunkra valamit közölni akart, és nem akarja komolyan a közös problémát segítséggel megoldani.
Az egyszerű jó napot bárkinek kijár, az “áldás békesség” az Sólyban nem. Ez a köszönésünk annyira időszerű lett, de úgy néz ki semmi foganatja nincs a közösségünkben.
A szálak úgy tűnik bizonyos érdekkörökhöz vezetnek.
Nyíltan olyan emberek álltak a feljelentő mellé akik valamire számítottak Sólyban is. Hajmáskéren is olyan képviselő támogatta a feljelentés, aki nyilvánvalóan ennek az érdekkörnek a támogató embere.
Feljelentésre szakosodott lelkészek gyűjtőhelye.
Mit is tudtak eddig feljelentéssel megoldani? Semmit, sőt már a többség szerint nemkívánatos személyek lettek a közéletben. A feljelentés tudatos pótcselekvéssé vált, azzal a céllal, hogy felhívják magukra a figyelmet.
A próbálkozásoknak valószínűleg nincs vége, megszokássá és adrenalin szint emelő lett számukra. Volt egy feljelentés a faluban ami szintén arról árulkodik, hogy nincs élet csak úgy, meg kell hurcolni valakit oktalanul tudatlanul. A történet ismert, azt hitte valaki, hogy környezetszennyezést leplez le a háza közelében, pedig csak egy sólyi tulajdonos a saját telkére vitt bontási anyagot továbbhasznosításra.
Milyen személyiséggé kell fejlődni azáltal, hogy rögtön a feljelentés jut valakinek eszébe?
Történik valami a faluban, és puff, – egyesek máris feljelentetnek.
A lelkészek csak itt ilyenek?
Hisznek és hitetnek valamiben, ha nem a valóság része akkor is. Pedig a hitélet a közért nem erről szól, hanem Istenről és békéről és együttélésről a megbékélésről és a megbocsátásról. Mások ezt másképp értelmezik, és nem Isten segítségét kérve, netán önzetlen segítséget felajánlva akarják megoldani a hétköznapok gondját.
Jó, de akkor miért és kik a lelkészek?
Miért nem hagyják ezt a hivatást az igazi lelkészekre, akik hittel és alázattal vannak a közösség ember és természet iránt.
Örömmel vesszük tudomásul, hogy ezek vannak többen.
A kérdést persze nyitott, és bármikor megvitathatja a Sólyi Anomáliák is bárkivel.
Várjuk a hozzászólásokat és a leveleket.
