Megélénkült a levelesládánk.
Miután újból megjelent a Sólyi Anomáliák, máris nagy érdeklődés mutatkozik egyes rágni való témát feldobva.
Ilyen például Sólyban a két közfoglalkoztatott munkájának teljes kiértékelése és persze hozzáfűzve mindenki okosságát az ügyben.
Előre leszögezzük, hogy nem sok mozgástere van az ügyben az önkormányzatnak, de a szervezés jobb is lehetne…
Ezt a témát járjuk körül a következő cikkünkben.
Kezdjük mindjárt a kötelezővel:
5/2004. (I. 28.) GKM rendelet (Amire a rosszindulatúak máris rávágják, hogy blabla.)
Az országban mindenütt a tulajdonosoknak kell gondoskodniuk a jogszabályok szerint az ingatlan előtti járda, továbbá a járda és közút közötti terület gondozásáról, tisztán tartásáról, a fűkaszálásáról, az árok karbantartásáról.
– Sólyban sincs ez másképp, mint országosan.
Milyen kötelezettségük van a rendeletek értelmében?
A tapasztalatok szerint a lakók java része rendben tarja az ingatlana előtti területet, árkot, azonban vannak olyanok is, akik elhanyagolják. Az sem titok, hogy a hangadókhoz tartozóknál éppen ez nincs rendben. Ezen felül az is érdekünk, hogy a csapadékvíz elvezetése is folyamatosan biztosított legyen. Nem utolsó sorban a falun átutazók első benyomása Sólyról.
Igaz ez a járdatakarításra, a fűnyírásra és az út fölé lógó ágak nyírására is,
Az állam fölénye ezzel szemben az, hogy ezért cserébe nem enged meg semmit, hiszen a lakók csak közterület-foglalási díj ellenében vehetik igénybe hosszabb időre az ingatlanuk előtti, kötelezően gondozott területet.
A temető rendben tartása is az önkormányzat feladata, mivel a tulajdonos ő lett. Az más kérdés, hogy sok halott hozzátartozója nem várja meg, hogy az önkormányzat cselekedjen elsőként. De annak is igaza van, aki azt hangoztatja, hogy az önkormányzat mindig tartsa rendben a területet.
Közfoglalkoztatottak.
A faluban jelenleg két közfoglalkoztatott alkalmazására van lehetőség. Volt idő amikor háromszor ennyien is szerepeltek a listán, és a feladat ugyan ennyi volt.
A falu hangadói háborognak a “megmaradt” két hölgy munkájával kapcsolatban. Pontosan, inkább nincsenek tisztában azzal, hogy mire képes ez a két hölgy. Valamint azt sem veszik tudomásul a háborgók, mit lehet velük végeztetni szabályszerűen és hivatalosan.
Amikor az a bukott ellenlábasok az alulteljesítő közfoglalkoztatottakról beszélnek, az empátiánk munkára fogásán túl mindenekelőtt érdemes néhány alapvető kérdést is feltennünk magunknak.
Egy ki okoskodás:
Nincs olyan ember, aki ne akadt volna már össze életében legalább saját megítélése szerint alulteljesítő munkavállalóval. Azonban ilyenkor az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a munkavállalóval nehéz, kellemetlen, sőt gyakran egyenesen kínos is erről beszélni, Az baj lehet is, hogy vezetőként a megítélésünk múlhat azon, hogyan kezelünk egy-egy ilyen helyzetet. A jó hír az, hogy némi előre tervezéssel és minimális empátiával jól is kijöhetünk az ilyen helyzetekből.
Speciális sólyi eset:
Az utcahíradó szerint, Itt mindenki alulteljesít a polgármesterrel együtt. Szerintük Sólyban értékes munkát,csak bizonyos emberek tudnak végezni. Persze így együtt annyit jelent, hogy egyesek megint ott akarnak ülni a testületben.
Mikor, és ki mondhatja egy munkatársra azt, hogy alulteljesít? Ez személyenként változik itt Sólyban is, de általában véve olyasvalakit értünk rajta, aki „nem ad bele mindent”: nem hozza a várt teljesítményt, nem készül el időre a feladataival, vagy rendszeresen nem az elvártnak megfelelően viselkedik. Egy biztos. hogy a vezetőnek is köze van az alulteljesítő munkatárs teljesítményéhez.
A nagyobb kérdés az, hogy ha már a falu is beszél róluk akkor mit kezdjünk vele. A kulcs az empátia kérdése is, de ilyenkor mindenképp óvatosnak kell lenni – szociális készségek, motiváció, én tudatosság, jövőbeni tervek, és önkontroll. Nem csak az empátiánk segítségével érhetjük meg. Mi is a valódi oka a vélt alulteljesítésnek? Ennek ismeretében kezdhetünk el dolgozni a megoldáson, de egyéb pofonegyszerű dolgokkal is előre juthatunk.
Miért látszik az egyeseknek, hogy nem teljesítenek?
Ha közbeszéd tárgya lesz az hogy valakik alulteljesítenek. leggyakrabban a falu ellenlábasaira vezethető vissza. Ezen túl azonban van még egy harmadik tényező is, amelyet hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, ez pedig a személyes túlértékelés. Ezen túl, személyes vagy a családi gondok, és az anyagi nehézségek mind-mind tényezők ebben a kis faluban is.
Szerencsére a legtöbb esetben van egy korrekt és humánus módja az efféle problémák kezelésének. Ennek az első lépése az, hogy képzeljük magunkat a ezeknek a hölgyeknek helyébe! Van-e célunk és az mi? Milyen elérendő célokat fogalmaznak meg magunkban, és hogyan szabadulnának meg a problémáktól, vagy legalább annak egy részétől. Sokan írják, hogy Veszprémben, olyan munkahelyek vannak, ahol a két hölgy három hónap alatt az önkormányzattól kapott egész évi összegét megkereshetné.
Háborognak a hangadók.
Bármi is legyen az ok háborogni márpedig kell- Egyeseknek- Ugyanis ez a fő tevékenysége a faluban, Vezetőként természetes, ha az első reakciónk a csalódottság vagy a bosszúság. De ezeket a kezdeti reakciókat – amelyeket adott esetben teljes joggal is érezhetünk – ,de a későbbiekben mindenképp érdemes leküzdenünk, ugyanis hosszabb távon ahhoz vezethetnek, hogy energiánkat ezen emberekre pazaroljuk el. Hacsak nem egy kifejezetten építő jellegű emberrel van dolgunk, akivel érdemes szem előtt tartanunk. A jelenség azonban Sólyra nem jellemző. itt jellemzően bomlasztó hangú a Sóly szeretet Ezen emberkék szeretnek felállni az asztaltól úgy, hogy mindenkibe belerúgnak a végén. Az, hogy neki ez egy feling érzés mára már nem kérdőjelezi meg senki. Szerinte: valami értékeset vitt véghez a faluért.
Mivel kezdjük?
Gyakran csak annyin múlik az egész, hogy képesek legyünk egy lépést találni, és higgadtan, az együttérzés és a megoldás szemszögéből rátekinteni a történtekre.
Vagyis ha a ezen foglalkoztatottakkal leülünk beszélgetni (fontos, hogy ezek négyszemközti beszélgetések legyenek!) a bírált teljesítménye miatt, Lényeges, hogy figyelmesen végighallgassuk, és elfogadjuk a helyzetét. Ugyanakkor vigyáznunk kell arra, nehogy minket is túlságosan magukkal ragadjanak a munkatárs érzelmei, ugyanis a túlzott bevonódás minket is megbénít, és megakadályoz az értelmes cselekvésben és okot ad a további támadásokra.
Ezek után lépjünk egy lépést hátrébb és hagyjuk, hagyjuk ennek tudatában haladni a dolgokat: vagyis próbáljuk megérteni, mire van most szüksége a munkatársnak tőlünk és mire számíthat. Néha csodákat tesz a mások által vélt teljesítménnyel egy ilyen egyszerű megoldás is. Legyünk okosan engedékenyek, de ne engedjünk meg mindent. Ne essünk abba a hibába, hogy ezt nem akarom tudni…. Viszont vegyük figyelembe, hogy többkapus játék is elképzelhető a történetben.
Miért is annyira fontos ez?
A fenti dolgok kulcsfontosságúaknak bizonyulhatnak abból a szempontból is, hogyan tekintenek ránk mint munkaadóra és hogyan tekintenek ránk a foglalkoztatottak. Az, hogy hogyan kezelünk egy ilyen szituációt, fordulópontot jelenthet a faluval való kapcsolatban is.
A bizalom pedig olyan mértékű lehet a falu részéről, amelyet jelentős ellenszélben is megtarthatunk. Ugyanakkor ha dühvel és csalódottan próbálunk meg kezelni egy ilyen helyzetet, az lerombolhatja a bizalmat, és a falu is súlyos csorbát szenvedhet. És ekkor röhögnek majd a markukba a utcai hergelők.
Ez cikkünk első része. de nem sokára folytatjuk a következőkkel:
