Sólyban a Biblia nem kerülhet be a templomba.

Mazák György, kérdezd a polgármestert válaszában leírja, hogy hogyan nem kerülhetett be a sólyi református templomba a Vizsolyi Biblia.

Hogyan is kezdődött 1517-ben Németországban a Reformáció, hogy terjedt Magyarországon is, hogy lettünk mi magunk is reformátusok? De legérdekesebb hogyan lettek egyesek reformátusok palástban üzletelő és érdekemberek? Mi most nem azzal a részével foglalkozunk, hogy anno ez kit hogyan érintett meg, hanem azzal a részével, hogy máig kit hogyan nem.

Láthatjuk azt is, miközben felidézzük az akkori eseményeket, vagy a Luther Márton életét, hogy milyen nagy átalakítást vitt végbe, mennyi nehéz vívódással, tusakodással, bátor áldozatvállalással járt a reformátorok részéről az a fontos tény, hogy kiűzzék a templomból a pénzt.  A másképp gondolkodás soha nem volt  egyszerű. Ára van. Ára van az újító és ára van az újítottak között is. A beárazás viszont már nem reformkor eredetű, ezt a modern világ hozta az egyházba és úgy néz ki, ki sem lehet onnan űzni.

Aki csak kívülről próbálja megérteni a történteket, vagy úgy gondolja, hogy olyan volt a Reformáció idejében is a világ, az egyház, mint ma, az nagyon keveset ért meg a dolgok lényegéből. Ma sokkal több az érdek a pénz felé, és nem a hit irányába. Tehát a reformáció egy fontos kérdését a pénzt mára  visszahoztuk a templomba, ráadául még ebből a pénzből nem is templomra és hitre jut belőle, hanem egyéni érdekek emésztik fel.

Még ma is sokan megkérdezik, akkor miért is szakadt ki a református egyház a katolikus egyházból, hisz ugyanazt a hitünk alapja?

Talán, hogy jobban megértsük, vegyük számba mindazt a lelki örökséget, amit az isteni sugallat a Reformáción keresztül ránk hagyott.  A Reformáció nagyon kihangsúlyozott része épp a pénz a búcsú cédulák pénzért megválthatóak voltak.

A reformáció valójában a pénz és a kivagyiság ellen küzdött, az igazi hit megtartásáért.

Négy olyan jelmondat van, amit a Reformáció a Szentírás alapján hirdet. Vajon mit üzennek ma számunkra ezek a mondatok? És vajon mi, hogyan sáfárkodunk, hogy gazdálkodunk a ránk bízott örökséggel, kinccsel, a Reformáció örökségével a hittel? Mert a pénzzel tudjuk mi a helyzet, azzal nagyon sokat foglalkozunk erőt nem kímélve és hitet mellőzve.

Ami biztos a Biblia és a Kereszt a keresztény hit alapjainak egyike. Mai állás szerint ezt a tényt Sólyban sem tartják fontosnak. Sőt a helyi egyházi személyeken kívül még feljebb sem.

Még él mai is az a kezdeményezés, hogy a Vizsolyi Biblia kerüljön be az ezeréves templomba. Na-ná, hogy nem kerülhet be oda és méghozzá az egyház által gátolva.

Miért is?

A németek nemzeti költője Goethe szavai: “Ha börtönbe zárnának, és csak egy könyvet vihetnék magammal, a Bibliát választanám.” Fikció, de ha Sólyba jönne, itt nem vihetné be…

Luther beengedné a Bibliát a templomba? Vagy mit tenne, ha élne, ha panasz érkezne hozzá, hogy egy pici falu templomába nem engedik be a Bibliát. Mit üzenne az ilyen cselekedetre?

Luther szerint a Biblia nem antik, nem is modern, hanem örök. Akinek egész életét megváltoztatta a benne megtalált tiszta és világos szavak.  Igen ezeket a szavakat minden nap olvasni kéne, főleg a templomokban.

A reformáció legelső jelmondata: Sola Scriptura! Az igazság normája.

A Szentírás kell, hogy az első helyre kerüljön az egyházban, a templomban, az életben és csak utána jöhet mindaz, ami lehet, hogy értékes, hasznos, de nem egyenrangú a Bibliával. Mára más lett a megítélése, a Bibliát lehet száműzni lehet és vitatkozni lelkészeknek azon, hogy a templomba való e. Sólyban is így van, hogyan lenne másképp. Sólyban nem lehet másképp , ha nem a lelkész egóját szolgálja. Itt az első helyen nem hit a reformáció valódi üzenete a lényeg, hanem valami más.

Egyedül a Bibliához kellene igazítani életünket!

Mert benne mindent megtalálunk, ami igazán  szükséges egy tartalmas földi léthez és, az üdvösséghez  egyaránt.  Olyan szépen hangzik ez a jelmondat ma is. A nagy kérdés: vajon hogyan működik mindez a gyakorlatban? Mindennapi életünkben? Van-e tekintélye Isten szavának, a Bibliának több mint 500 évvel a Reformáció után? Hogyan van jelen ma egyházunk, népünk életében, de hogyan van jelen családjaink életében, személyes életünkben? Melyek azok a nehézségek, akadályok, melyekkel küzdünk ezen a téren és hogyan lehetne legyőzni őket, változtatni rajtuk?  Jó, de mi értelme van ezeknek a kérdéseknek, ha a Bibliát be sem engedik a templomba? Eljutunk- e arra fokra, hogy majd a híveket is megválogatjuk?

A Biblia elsősorban nem arra való, hogy a múzeumokban kiállítsák ez így igaz, de arra igen, hogy egy templomban azért megtalálható legyen. Több családban is ott a helye, és nem vita tárgya hogy legyen vagy ne. Milyen református lennék én, ha a család valamelyik tagja új Bibliát vásárolna és én vitatkoznék vele, hogy ide ne hozza be? Milyen erős az hit, ha ajándékbe felajánlok egy bibliát és már az első válasz az, hogy iden ne? Pedig úgy kellene őrizzük, ma is mintha Luther adná személyesen.

És olvassa is család? – tesszük fel kissé bátortalanul a kérdést. Vajon az unokák járnak hittanórára? Tudják, hogy mit jelent a Karácsony, a Húsvét, hogy kicsoda Jézus Krisztus? Mert lehet, hogy aki a sólyi templomba bemegy, a Biblia láttán tesz fel ilyen kérdéseket. Ha ott látnák a gyermekeink kiállítva vasárnaponként a templomban, milyen kérdéseket tennének fel a felnőtteknek?

Vajon a mi családunkban van ilyen apa? Ez biztosan kérdés lenne. A gyülekezet egy család, benne a Bibliának első helyen ott kellene lenni.

Valami nem arról szól a sólyi hitéletben, amit Luther akart, valami nagyobb akarat van arra, ami csillogóbb híre van és nem hitet szolgálja. Helyi politizálás és rivalizálás színhelye lett a templom a vallást úgy félretéve, hogy nem is vesszük észre. Hatalmas egyéni és politikai érdekek színhelye.

Nincs rá magyarázat, hogy ezt a tényt még fentről is támogatják. Hová lettek az eredeti reformációs tételek? Miért kell egy Bibliát úgy száműzni a sólyi templomból úgy, hogy ráadásul ennek a változatnak az eredetije is református gyökerekkel bír?

Nem tudjuk elhinni, hogy két református érv ellenére nem kívánatos. A szentírás, mint hitünk alapja és a református történelmi eredet úgy tűnik nem elég indok ahhoz, hogy a Vizsolyi Biblia a sólyi templomba legyen elhelyezve.

Nem kell ahhoz már hívő reformátusnak sem lenni, hogy ezen a kérdésen ők is elcsodálkoznak.

Az egyházba is beütött a pénzközpontú álszent és magánérdeket előtérbe helyező mindennapi politika. Részesei vagyunk a beszédekben a tettekben és gondolkodásban is.

Az a református egyház, amit Luther megálmodott, felejtsük el. De, ha mégis tényleg az igazi hitet akarjuk a templomainkba, akkor csakis a négy jelmondat az igazi irány. Ha ezt négy jelmondatot az egyház lelkészei és előljárói is betartanák, talán lenne esélye a Vizsolyi Bibliának beküzdeni magát a sólyi temploma.

“Sola Scriptura! (igazság normája)””

“Kegyelemből, hit által üdvözülünk!”

“Az egyháznak állandóan meg kell újulnia, állandó reformációra van szüksége.”

“Egyedül Istené a dicsőség!”

Like (1)