Tisztelt Sólyiak!
Megrendülten álltunk Göbölös Gyula ravatalánál. A halál mindig fájdalmas. Fájdalmas, mert azt az embert veszi tettük el , aki igazán fontos volt számunkra. Azt az embert ragadja el mellőlünk a halál, akihez kötődünk, aki tett értünk. Azt az embert viszi magával, aki a szó minden értelmében része volt az életünknek…
Göbölös Gyulát minden Sólyi ember ismerte. Hogyan is léphetne ki Sóly emlékéből az, aki mindenhol ott volt velünk akinek munkája mellett nap mint nap elmegyünk? Hogyan is hagyna magunkra az, aki tettel igazolta mindazt amit látunk, ha elmegyünk mellette
Emberemlékezet óta dolgozott Sóly Önkormányzatnál, a falu képviselőtestületében. Szívvel-lélekkel végezte munkáját a faluért, fáradhatatlanul dolgozott a település rendben tartásán. Számtalan alkalommal vett részt magánemberként mások segítésekor is. Önzetlen munkájával segítette a közösségi rendezvények lebonyolítását és a mindennapi sólyi életet.
A halál nem tudja legyűrni emlékét! Ő győzte le azt életével, munkájával! Nem hisszük, hogy különösképpen sokat kellene azon fáradoznunk, hogy mit tett a faluért. Azt azonban mindenki érzi és tudja, hogy hatással volt ránk. Látjuk és hisszük, hogy létrehozott valamit amit más eddig még soha, itt Sólyban, az általa megteremtett példa miként kovácsolja egybe az itt élőket, teszi szebbé és jobbá az életüket.
Gyula itt marad közöttünk, mert nem az elismerés, hanem az emberek miatt tett mindent. Minden munkájának, középpontjában Sóly állt. Azon fáradozott, hogy jobbá tegye az életünket.
Ne feledjük, hogy ez nem csak a búcsú, hanem a köszönet pillanata is. Amikor búcsúzunk, egyúttal köszönetet is mondunk belső csendünkben Gyulának mindazért, ami rá emlékeztet, amit neki köszönhetünk. Erre kérjük most, a Sólyt minden polgárát.
Vigasztaljon minket a tudat, hogy ismerhettük, dolgozhattunk vele és, hogy köztünk, velünk élt. Nyújtson vigaszt a gondolat, hogy nekünk, értünk dolgozott!
Sóly gyászol
Gyászolja azt az embert akit aki ennek a kis falunak, mindenese és „örökös házigazdája” volt. Egy ilyen elmúlás után lehet igazán felmérni a az ember nagyságát, amely személyes érdekeit maga alá tipró valósága és Sóly között feszült. Gyula haláláig elkötelezett híve volt Sólynak. Nem csak egyszerű lakója, hanem komoly tettekkel és tervekkel tele polgára. Nemrég egy e-maliban írták példaértékűnek tekinteti Gyula ténykedését a faluban, és hozzá hasonló emberek száz évenként vannak. Persze voltak irigyei is akik mindig leszólták és keresztbe tettek neki. A tendencia sajnos általános, az erkölcsi amortizáció, különböző mértékben és sebességgel, szinte minden közösséget elér. A közösség rosszindulatú bomlasztása feljelentgetésekkel pedig erkölcs nélkül zsákutca, a közösségeknek, mint például a mi közösségünknek is. Teljes széteséséhez, elzülléséhez vezethet, ez a folyamat, természetesen ez a bomlasztók tudatos célja is. Gyulánál nem működött ez a fajta megrettentés, pedig sokszor a rokonságon belülről jött. Gyula sikeres volt és ezt nagyon irigyelték. A falu minden szegletében ott van a keze nyoma tettei és munkája Sólyban.
Ha Gyula itt lenne most közöttünk, a maga megszokott nevetésével mosolyogna rajtunk: miért vele foglalkozunk? Mi meg hálásak vagyunk, hogy együtt dolgozhattunk vele.
Like (1)
